A nővérem még régebben nekem adta, mondván, hogy „neki már
nem kell”, így elolvastam.
Fülszöveg:
Bianca szökni akar.
Amint betette a lábát az Evernight Akadémiára, azonnal
tudta, hogy nem illik oda: a bentlakásos iskolában mindenki hátborzongatóan
tökéletes, okos, elegáns- mintha megannyi kifinomult ragadozó került volna…
Az első adandó alkalommal meg is lép a suliból.
Csakhogy valaki megakadályozza a szökésben: Lucas, aki
szintén kilóg a sorból, sőt, valóságos sportot űz abból, hogy még véletlenül se
legyen olyan, mint az iskola nagymenői.
Kettejük véd- és dacszövetsége hamarosan komoly vonzalommá
mélyül, csakhogy közéjük furakodnak a múlt árnyai, réges-régi titkok élednek
fel, s maguk a szerelmesek is egyre nagyobb veszélybe sodorják egymást.
Minden, amiben eddig hittek, meginog.
Már semmiben sem lehetnek biztosak. És a csillagok állása
sem ígér jót…
Modern vámpírmese.
Néha azt hisszük, mindent tudunk, mindent értünk, mindent
átlátunk. Tévedés…
Ne a szemednek higgy! Ne higgy senkinek!
Véleményem:
A fülszöveget elolvasva nem sokat vártam ettől a könyvtől,
mivel az alapján egy gagyi vámpírsztorira számítottam. Ritkán teljesülnek be az
előítéleteim, de lám, az Evernight pont olyan, mint amilyennek kinéz.
Már az első oldalaknál ellenszenves volt, mert tipikusan az
a „rögtön-belevágok-a-történetbe” kezdésű, csak hogy az olvasó kicsit se unja
meg. De ez nálam nagyon nem jön be, mert szerintem akkor teljes egy történet,
ha van rendes bevezetése. Igazából ez még nem is lenne nagy baj, de az egész
könyv olyan idegesítő volt, hogy végig vertem a fejem miatta abba a bizonyos
képzeletbeli falba.
Például az bosszantott nagyon, hogy végig borzasztóan
nyálas. Nem hinném, hogy van olyan normális ember, aki olyanokat mondana, mint
Lucas, vagy Bianca.
Ó, ha már itt tartunk: kedves Biancánk hogy nem jött rá,
hogy már egy ideje vámpír? Ez főleg akkor volt kifejezetten fura, miután
először megharapott egy embert, írja, hogy ja igen, már kiskorom óta adnak a
szüleim minden vacsorához vért… Akkor viszont miért nem jutott eszébe, hogy
„jé, tényleg, lehet hogy vámpír vagyok”?
Az ilyen negatívumok után szoktam olyanokat írni, hogy de
legalább vicces vagy jó stílusú vagy valami, de sajnos semmi ilyesfélét nem tudok
mondani. Talán még annyi jó benne, hogy könnyen olvasható.
Talán annak tudnám ajánlani, aki szereti a nagyon nyálas
romantikus könyveket.
Kedvenc karakter: Vic és Baltazar
Ami tetszett: Időnként azért voltak szép leíró részek, mint
pl. a bál.
Ami nem tetszett: Alapból igen távol állnak a szívemtől a
vámpíros történetek, de ez… Bocsi, hogy ezt mondom, de eléggé pocsék, nem
érdemes elolvasni.
Pontozás: 5/2,,
Határozottan a valaha volt legpocsékabb könyv!!!!
VálaszTörlésHát igen... :)
TörlésTuti nem olvasom el, a kritikád után... Amúgy a borítója alapján lehet, hogy megtetszett volna a könyvesboltban, de így. Jó kritika volt.
VálaszTörlésPuszi: Sophie
Jó, hogy elvettem tőle a kedved, mert tényleg nagyon... khm, rémes ez a könyv.
TörlésÖrülök, hogy tetszett a kritikám :)
Julos:)
Többet kéne pocsék könyvekről írod, mert nagyon jó lett a kritikád :))
VálaszTörlésKöszi :DD
Törlés