Leiner Laura: Remek!

Hogy találtam rá?

Már a neten is láttam korábban, de úgy ahogy van teljesen megfeledkeztem róla. Utána viszont, a Szjg8 dedikálásán megláttam a sok I <3 Cortezes karkötő meg póló meg mittudomén mik között, így megvettem.

Történet:

A főszereplő egy 19 éves lány, Linda. Az érettségin épphogy átcsúszott, vagyis nem nevezhető okosnak, és semmi más nem érdekli, csak a filmek minden mennyiségben. Nincsenek barátai, csak egy bátyja és a pasija, Nick, aki viszont elmegy a nyárra Amerikába. Tehát van egy nyara, amit nem akar teljesen egyedül unatkozva tölteni, ezért kitalálja, hogy dolgozni fog. És mi lenne jobb munkahely egy filmmániás lánynak egy frissen nyílt videotékánál?

Véleményem:

Ugyebár ez Leiner Laurának a legeslegelső könyve (18 évesen írta), vagyis így a Szent Johanna gimi után olvasva magasak voltak az elvárásaim.

Alapvetően jó könyv, tipikusan ’Leiner Laurás stílussal’. De ez valahogy még is más, mint a Szjg.

Amit nagyon szerettem benne, az a humora. Nem olyan poénok voltak benne, hogy az ember a földön fetrengve röhög, hogy hú, ez milyen vicces, hanem úgy az egész történetbe bele van szövögetve az az enyhén ironikus hangsúly, amitől végig mosolyognom kellett.

Magában a történetben kicsit zavart, hogy olyan tucatblog szerű, vagyis nyár van, dolgozik, ismerkedik, nyaral, blablabla. Viszont nagy előnye, hogy igazán reális, nem egy rózsaszín ködfelhő mögül nézzük az eseményeket, és tényleg olyanok benne az emberek, mint a valóságban. Bár azt kicsit sokalltam, hogy mennyit káromkodnak és isznak, néha csodáltam is, hogy ezek után hogy maradtak még agysejtjeik… És ahogy pl. Tom beszélt a barátnőjével! Ilyenkor néz szúrós szemmel a feminista énem.

Kedvenc karakter: Jason. Aranyos srác, viszont kicsit sajnáltam, hogy nem tudtunk meg róla olyan sokat, mint vártam volna.

Ami tetszett: A humor. Nagyon jókat nevetgéltem rajta.

Ami nem tetszett: Picit bosszantott, hogy gátlás nélkül káromkodnak szinte minden párbeszédben.

Pontozás: 5/4 –nagyon élveztem tényleg, de… Hogy is mondjam, vannak azért jobb könyvek.

„Kiválasztott egy kis Colosseum-ot, és amikor fizetett, akkor szólt az eladónak, vagyis mutogatta, hogy egy másikat szeretne, visszavitte a Colosseum-ot, és felemelt egy ugyanolyat. -Linda! Segíts keresni egy jót!-nyávogta, odamentem mellé, mert láttam, hogy gondban van. -Ezzel mi a baj Jenny? - kérdeztem értetlenül, mert nekem nagyon tetszett a kis szobor. Én például imádtam az ilyen lekicsinyített másokat, volt otthon pár darab. -Keressünk egy olyat, ami nincs eltörve! Nézd meg, mindnek le van a fele törve! – mondta Jenny. Néztem az arcát, vártam, hogy mondja jaj, csak vicceltem, de nem mondta.”