2013. március 18., hétfő

Claudia Gray: Evernight -örökéj-

Claudia Gray: Evernight - ÖrökéjHogyan találtam rá?
A nővérem még régebben nekem adta, mondván, hogy „neki már nem kell”, így elolvastam.

Fülszöveg:
Bianca szökni akar.
Amint betette a lábát az Evernight Akadémiára, azonnal tudta, hogy nem illik oda: a bentlakásos iskolában mindenki hátborzongatóan tökéletes, okos, elegáns- mintha megannyi kifinomult ragadozó került volna…
Az első adandó alkalommal meg is lép a suliból.
Csakhogy valaki megakadályozza a szökésben: Lucas, aki szintén kilóg a sorból, sőt, valóságos sportot űz abból, hogy még véletlenül se legyen olyan, mint az iskola nagymenői.
Kettejük véd- és dacszövetsége hamarosan komoly vonzalommá mélyül, csakhogy közéjük furakodnak a múlt árnyai, réges-régi titkok élednek fel, s maguk a szerelmesek is egyre nagyobb veszélybe sodorják egymást.
Minden, amiben eddig hittek, meginog.
Már semmiben sem lehetnek biztosak. És a csillagok állása sem ígér jót…
Modern vámpírmese.
Néha azt hisszük, mindent tudunk, mindent értünk, mindent átlátunk. Tévedés…
Ne a szemednek higgy! Ne higgy senkinek!

Véleményem:
A fülszöveget elolvasva nem sokat vártam ettől a könyvtől, mivel az alapján egy gagyi vámpírsztorira számítottam. Ritkán teljesülnek be az előítéleteim, de lám, az Evernight pont olyan, mint amilyennek kinéz.
Már az első oldalaknál ellenszenves volt, mert tipikusan az a „rögtön-belevágok-a-történetbe” kezdésű, csak hogy az olvasó kicsit se unja meg. De ez nálam nagyon nem jön be, mert szerintem akkor teljes egy történet, ha van rendes bevezetése. Igazából ez még nem is lenne nagy baj, de az egész könyv olyan idegesítő volt, hogy végig vertem a fejem miatta abba a bizonyos képzeletbeli falba.
Például az bosszantott nagyon, hogy végig borzasztóan nyálas. Nem hinném, hogy van olyan normális ember, aki olyanokat mondana, mint Lucas, vagy Bianca.
Ó, ha már itt tartunk: kedves Biancánk hogy nem jött rá, hogy már egy ideje vámpír? Ez főleg akkor volt kifejezetten fura, miután először megharapott egy embert, írja, hogy ja igen, már kiskorom óta adnak a szüleim minden vacsorához vért… Akkor viszont miért nem jutott eszébe, hogy „jé, tényleg, lehet hogy vámpír vagyok”?
Az ilyen negatívumok után szoktam olyanokat írni, hogy de legalább vicces vagy jó stílusú vagy valami, de sajnos semmi ilyesfélét nem tudok mondani. Talán még annyi jó benne, hogy könnyen olvasható.
Talán annak tudnám ajánlani, aki szereti a nagyon nyálas romantikus könyveket.

Kedvenc karakter: Vic és Baltazar
Ami tetszett: Időnként azért voltak szép leíró részek, mint pl. a bál.
Ami nem tetszett: Alapból igen távol állnak a szívemtől a vámpíros történetek, de ez… Bocsi, hogy ezt mondom, de eléggé pocsék, nem érdemes elolvasni.
Pontozás: 5/2,,

2013. március 12., kedd

Leiner Laura: Remek!


Hogy találtam rá?
Már a neten is láttam korábban, de úgy ahogy van teljesen megfeledkeztem róla. Utána viszont, a Szjg8 dedikálásán megláttam a sok I <3 Cortezes karkötő meg póló meg mittudomén mik között, így megvettem.

Történet:
A főszereplő egy 19 éves lány, Linda. Az érettségin épphogy átcsúszott, vagyis nem nevezhető okosnak, és semmi más nem érdekli, csak a filmek minden mennyiségben. Nincsenek barátai, csak egy bátyja és a pasija, Nick, aki viszont elmegy a nyárra Amerikába. Tehát van egy nyara, amit nem akar teljesen egyedül unatkozva tölteni, ezért kitalálja, hogy dolgozni fog. És mi lenne jobb munkahely egy filmmániás lánynak egy frissen nyílt videotékánál?

Véleményem:
Ugyebár ez Leiner Laurának a legeslegelső könyve (18 évesen írta), vagyis így a Szent Johanna gimi után olvasva magasak voltak az elvárásaim.
Alapvetően jó könyv, tipikusan ’Leiner Laurás stílussal’. De ez valahogy még is más, mint a Szjg.
Amit nagyon szerettem benne, az a humora. Nem olyan poénok voltak benne, hogy az ember a földön fetrengve röhög, hogy hú, ez milyen vicces, hanem úgy az egész történetbe bele van szövögetve az az enyhén ironikus hangsúly, amitől végig mosolyognom kellett.
Magában a történetben kicsit zavart, hogy olyan tucatblog szerű, vagyis nyár van, dolgozik, ismerkedik, nyaral, blablabla. Viszont nagy előnye, hogy igazán reális, nem egy rózsaszín ködfelhő mögül nézzük az eseményeket, és tényleg olyanok benne az emberek, mint a valóságban. Bár azt kicsit sokalltam, hogy mennyit káromkodnak és isznak, néha csodáltam is, hogy ezek után hogy maradtak még agysejtjeik… És ahogy pl. Tom beszélt a barátnőjével! Ilyenkor néz szúrós szemmel a feminista énem.

Kedvenc karakter: Jason. Aranyos srác, viszont kicsit sajnáltam, hogy nem tudtunk meg róla olyan sokat, mint vártam volna.
Ami tetszett: A humor. Nagyon jókat nevetgéltem rajta.
Ami nem tetszett: Picit bosszantott, hogy gátlás nélkül káromkodnak szinte minden párbeszédben.
Pontozás: 5/4 –nagyon élveztem tényleg, de… Hogy is mondjam, vannak azért jobb könyvek.

„Kiválasztott egy kis Colosseum-ot, és amikor fizetett, akkor szólt az eladónak, vagyis mutogatta, hogy egy másikat szeretne, visszavitte a Colosseum-ot, és felemelt egy ugyanolyat. -Linda! Segíts keresni egy jót!-nyávogta, odamentem mellé, mert láttam, hogy gondban van. -Ezzel mi a baj Jenny? - kérdeztem értetlenül, mert nekem nagyon tetszett a kis szobor. Én például imádtam az ilyen lekicsinyített másokat, volt otthon pár darab. -Keressünk egy olyat, ami nincs eltörve! Nézd meg, mindnek le van a fele törve! – mondta Jenny. Néztem az arcát, vártam, hogy mondja jaj, csak vicceltem, de nem mondta.”

2013. március 11., hétfő

Dedikálás

Ó, igen, szombaton volt szerencsém eljutni a Szent Johanna gimi dedikálására. Gondolom nem kell senkinek bemutatnom a könyvet, nem ismerek olyan tizenéves lányt, aki ne hallott volna róla.
Két órát kellett várnunk a Szent Johanna gimi 8-ra (annak ellenére, hogy a dedikálás kezdete előtt egy órával már megérkeztünk a helyszínre), és még így sem kaptunk aláírást Leiner Laurától, mert már akkorra lerohadt a lábunk a sok ácsorgás miatt.
Egy nap alatt kiolvastam a könyv mindkét részét (mondanom sem kell, hogy mennyire iszonyatosan nagyon jó volt ;D). Kritikát viszont nem fogok írni a Szjg8-ról, mert ugyebár senki nem akarja, hogy itt spoilerezzek a megjelenés után pár nappal, VISZONT megvettem Leiner Laura első könyvét, amiről hamarosan találtok itt egy bejegyzést. 
-Amúgy továbbra sem mondtam le arról, hogy blgokat véleményezzek, de egyenlőre ez is csak egy kósza gondolat a fejemben.-
Julos:)