2013. február 27., szerda

Könyvhiány

Hali, kedves olvasók!
Jelentem, kiolvastam a kötelezőt. Gondoltam rá, hogy arról is írok véleményt, de nem tudom, hogy ez mennyire érdekelne titeket.
Viszont az a helyzet, hogy teljes jókönyvhiányban szenvedek. Valaki ki tudna ebből segíteni engem? :D Örülnék neki, ha valaki ajánlana valamit, hogy tudjak kirakni ide valamit mert így elég csend van itt.
Továbbá arra gondoltam, hogy esetleg blogokról kritikákat készítenék, de ez még csak elvetemült ötletem, szóval még egyáltalán nem biztos.
Julos :)

2013. február 12., kedd

Shelock Holmes nevében


Ez most kivételesen egy film, de mivel kedves Kőszívű emberünk miatt az egyéb könyvek olvasását egyelőre mellőznöm kell, és már több, mint egy hete nem tettem fel új bejegyzést, ezért úgy döntöttem, hogy erről fogok írni. (De ne nagyon számítsatok sok ilyenre, ritkán fogok filmekről véleményezni.)

Hogy találtam rá?
Az osztályom farsangon a zenéjére táncolt, és emiatt az osztályfőnökünket rábeszéltük, hogy néhány énekórát szánjunk a film megnézésére.

Történet:
Az alapsztori az, hogy van két srác, akiknek feltűnik, hogy a városukban néhány gyerek eltűnik, és napok múlva, mintha mi sem történ volna, előkerülnek. Viszont már egyikőjük sem a régi önmaguk. Nem beszélnek, nem csinálnak semmit, és sötét karikák vannak a szemük alatt (ez nem tudom minek köszönhető). Holmes és Watson (akik a rejtélyes ügy miatt így szólítják egymást) nyomozni kezdenek. Közben csatlakozik hozzájuk Ica, kinek az apja korábban egy hasonló eseten dolgozott. Innentől bonyolódnak a szálak. Betörnek az iskolába, kiderítik a karbantartó kilététét, megtalálják Ica apukáját és persze visszaszerzik a gyerekek álmait.

Véleményem:
Az elején, mivel magyar filmről van szó, nem vártam sokat ettől a filmtől. De meg kell, hogy mondjam, ilyenkor megérthető az előítéletesség, mert a mai magyar filmek színvonala khm… Mindegy.
Összességében nagyon tetszett, a képi világa, a kameramozgások, a színészek játéka (annak ellenére, hogy a főszereplők korábban nem szerepeltek másban), továbbá az alapötlet, hogy ezúttal gyerekek által megint megformázzák Sherlock Holmes karakterét. Ráadásul elszórva akadtak benne poénok, amiken jókat lehet nevetni. A kedvenc jelenetem az, amikor Watson és Ica átölelik egymást. Olyan érzelmekkel teli, egyben aranyos, azt a részt később többször is visszatekertem.
Annyi kivetnivalót azért hozzátennék, hogy a forgatókönyvön lehetett volna még igazítani, mert lehetett találni benne egypár erőltetett mondatot, de végül is az sem volt vészes. És még azt furcsálltam, hogy Holmes és Watson nem az igazi nevükön hívták egymást, akkor Icát miért nem "Adler" -nek szólították?

Kedvenc karakter: Watson –olyan édes, amikor szerencsétlenkedik… J
Ami tetszett: Utána olvastam a neten a Sherlock Holmes nevében készülésének, és megtudtam, hogy a film létrehozásához igencsak kevés pénz állt rendelkezésükre. És mégis milyen jó lett!
Ami nem tetszett: Az a néhány erőltetett mondat.
Pontozás: 5/5,

Főszereplők: Szénási Kristóf, Ungvár Ádám, Kugler Nikolett
Rendező: Bernáth Zsolt

2013. február 1., péntek

Cat Clarke: Entangled -összekuszálva-

Hogy találtam rá?
A neten akadtam rá erre a könyvre. Igazából már a borítója megtetszett annyira, hogy utaljak rá anyukámnál, hogy milyen jó lenne ezt megkapni.

Történet:
Grace –t elrabolják. Az utolsó dolog, amire emlékszik, hogy öngyilkosságra készül, de leállt egy Ethan nevű, tök idegen pasival beszélgetni. Aztán egy szobában ébred fel, ahol (úgy tűnik) egyetlen elfoglaltsága az írás. Leírja a történetét, hogy miért akar öngyilkos lenni. Ír Sal -ról, a legjobb barátnőjéről, veszekedéseikről és kibéküléseikről. Ír a fiújáról, Nat –tól, megismerkedésükről és kapcsolatuk hullámvölgyeiről. Ethan, az elrablója eközben egyre csak bejön a szobába, és csendben figyeli Grace –t. Mikor a lány befejezi a történetet, Ethan eltűnik, így Grace kiszabadul a valóságba.

Véleményem:
Hát, vegyes érzelmekkel fejeztem be az olvasást. Először is, zavarodottság. Ez az „Összekuszálva” cím tényleg nagyon találó, mert a végén még mindig voltak elvarratlan szálak. (Vagy csak én vagyok a hülye, hogy nem figyeltem eléggé.) Aztán szánalom és undor. Természetesen Grace miatt.

Nem is értem, hogy hogyan lehet valaki ilyen visszataszító. Grace tipikusan az, akit ha tényleg ismernék, nagyon utálnám. Összefekszik minden helyes pasival, kinézet alapján megítéli az embereket, vagdossa az ereit… Igaz, érte pár csapás az életében, de szerintem megoldhatta volna ezek nélkül is.

Aztán Sal! Én nem hiszem, hogy létezik még egy ilyen ember, (meg a kedves szerelme). A legjobb barátnőjét így hátba támadni! Nem akarok spoilerezni, de ne szeressétek meg őt az elején…

Pozitívum viszont, hogy az írónőnek jó a stílusa. Vannak benne nagyon szép gondolatok, és néhol szórakoztató is, továbbá a története sem rossz ötlet.

Kedvenc karakter: A legtöbb szereplő nem nőtt a szívemhez, de ha már választani kell, akkor legyen Sophie. Igaz, hogy keveset találkozunk vele, de szerethető egyéniség.
Ami tetszett: Az írónő stílusa, amit korábban már leírtam.
Ami nem tetszett: Mindent összevetve nagyon jó könyv LENNE , ha a főszereplő nem LENNE ilyen visszataszító.
Pontozás: 5/4, -az előbb felsoroltak ellenére egészen élvezetes volt olvasni.
,, Miért vagyok olyan, amilyen? Micsoda hülye kérdés. Miért, a többi ember miért olyan, amilyen? Természet vagy neveltetés? Vagy kicsit mindkettő? Talán vannak emberek, akiknél egyik sem. Akiknek lenniük kellett volna valamilyennek, de aztán történt egy szörnyűség velük, amitől minden megváltozott. Talán.”