Hali, kedves olvasók!
Jelentem, kiolvastam a kötelezőt. Gondoltam rá, hogy arról is írok véleményt, de nem tudom, hogy ez mennyire érdekelne titeket.
Viszont az a helyzet, hogy teljes jókönyvhiányban szenvedek. Valaki ki tudna ebből segíteni engem? :D Örülnék neki, ha valaki ajánlana valamit, hogy tudjak kirakni ide valamit mert így elég csend van itt.
Továbbá arra gondoltam, hogy esetleg blogokról kritikákat készítenék, de ez még csak elvetemült ötletem, szóval még egyáltalán nem biztos.
Julos :)
2013. február 27., szerda
2013. február 12., kedd
Shelock Holmes nevében
Ez most kivételesen egy film,
de mivel kedves Kőszívű emberünk miatt az egyéb könyvek olvasását egyelőre
mellőznöm kell, és már több, mint egy hete nem tettem fel új bejegyzést, ezért
úgy döntöttem, hogy erről fogok írni. (De ne nagyon számítsatok sok ilyenre,
ritkán fogok filmekről véleményezni.)
Hogy találtam rá?
Az osztályom farsangon a
zenéjére táncolt, és emiatt az osztályfőnökünket rábeszéltük, hogy néhány
énekórát szánjunk a film megnézésére.
Történet:
Az
alapsztori az, hogy van két srác, akiknek feltűnik, hogy a városukban néhány
gyerek eltűnik, és napok múlva, mintha mi sem történ volna, előkerülnek.
Viszont már egyikőjük sem a régi önmaguk. Nem beszélnek, nem csinálnak semmit, és
sötét karikák vannak a szemük alatt (ez nem tudom minek köszönhető). Holmes és
Watson (akik a rejtélyes ügy miatt így szólítják egymást) nyomozni kezdenek.
Közben csatlakozik hozzájuk Ica, kinek az apja korábban egy hasonló eseten
dolgozott. Innentől bonyolódnak a szálak. Betörnek az iskolába, kiderítik a karbantartó
kilététét, megtalálják Ica apukáját és persze visszaszerzik a gyerekek álmait.
Véleményem:
Az
elején, mivel magyar filmről van szó, nem vártam sokat ettől a filmtől. De meg
kell, hogy mondjam, ilyenkor megérthető az előítéletesség, mert a mai magyar
filmek színvonala khm… Mindegy.
Összességében
nagyon tetszett, a képi világa, a kameramozgások, a színészek játéka (annak
ellenére, hogy a főszereplők korábban nem szerepeltek másban), továbbá az
alapötlet, hogy ezúttal gyerekek által megint megformázzák Sherlock Holmes
karakterét. Ráadásul elszórva akadtak benne poénok, amiken jókat lehet nevetni.
A kedvenc jelenetem az, amikor Watson és Ica átölelik egymást. Olyan
érzelmekkel teli, egyben aranyos, azt a részt később többször is
visszatekertem.
Annyi
kivetnivalót azért hozzátennék, hogy a forgatókönyvön lehetett volna még
igazítani, mert lehetett találni benne egypár erőltetett mondatot, de végül is
az sem volt vészes. És még azt furcsálltam, hogy Holmes és Watson nem az igazi
nevükön hívták egymást, akkor Icát miért nem "Adler" -nek szólították?
Kedvenc
karakter: Watson –olyan édes, amikor szerencsétlenkedik… J
Ami
tetszett: Utána olvastam a neten a Sherlock
Holmes nevében készülésének, és megtudtam, hogy a film létrehozásához
igencsak kevés pénz állt rendelkezésükre. És mégis milyen jó lett!
Ami nem
tetszett: Az a néhány erőltetett mondat.
Pontozás:
5/5,
Főszereplők:
Szénási Kristóf, Ungvár Ádám, Kugler Nikolett
Rendező:
Bernáth Zsolt
2013. február 1., péntek
Cat Clarke: Entangled -összekuszálva-
A
neten akadtam rá erre a könyvre. Igazából már a borítója megtetszett annyira,
hogy utaljak rá anyukámnál, hogy milyen jó lenne ezt megkapni.
Történet:
Grace
–t elrabolják. Az utolsó dolog, amire emlékszik, hogy öngyilkosságra készül, de
leállt egy Ethan nevű, tök idegen pasival beszélgetni. Aztán egy szobában ébred
fel, ahol (úgy tűnik) egyetlen elfoglaltsága az írás. Leírja a történetét, hogy
miért akar öngyilkos lenni. Ír Sal -ról, a legjobb barátnőjéről,
veszekedéseikről és kibéküléseikről. Ír a fiújáról, Nat –tól,
megismerkedésükről és kapcsolatuk hullámvölgyeiről. Ethan, az elrablója eközben
egyre csak bejön a szobába, és csendben figyeli Grace –t. Mikor a lány befejezi
a történetet, Ethan eltűnik, így Grace kiszabadul a valóságba.
Véleményem:
Hát,
vegyes érzelmekkel fejeztem be az olvasást. Először is, zavarodottság. Ez az „Összekuszálva”
cím tényleg nagyon találó, mert a végén még mindig voltak elvarratlan szálak.
(Vagy csak én vagyok a hülye, hogy nem figyeltem eléggé.) Aztán szánalom és
undor. Természetesen Grace miatt.
Nem
is értem, hogy hogyan lehet valaki ilyen visszataszító. Grace tipikusan az,
akit ha tényleg ismernék, nagyon utálnám. Összefekszik minden helyes pasival, kinézet
alapján megítéli az embereket, vagdossa az ereit… Igaz, érte pár csapás az
életében, de szerintem megoldhatta volna ezek nélkül is.
Aztán
Sal! Én nem hiszem, hogy létezik még egy ilyen ember, (meg a kedves szerelme).
A legjobb barátnőjét így hátba támadni! Nem akarok spoilerezni, de ne
szeressétek meg őt az elején…
Pozitívum
viszont, hogy az írónőnek jó a stílusa. Vannak benne nagyon szép gondolatok, és
néhol szórakoztató is, továbbá a története sem rossz ötlet.
Kedvenc
karakter: A legtöbb szereplő nem nőtt a szívemhez, de ha már választani kell,
akkor legyen Sophie. Igaz, hogy keveset találkozunk vele, de szerethető egyéniség.
Ami
tetszett: Az írónő stílusa, amit korábban már leírtam.
Ami
nem tetszett: Mindent összevetve nagyon jó könyv LENNE , ha a főszereplő nem
LENNE ilyen visszataszító.
Pontozás:
5/4, -az előbb felsoroltak ellenére egészen élvezetes volt olvasni.
,, Miért vagyok olyan, amilyen? Micsoda hülye kérdés. Miért, a többi ember miért olyan, amilyen? Természet vagy neveltetés? Vagy kicsit mindkettő? Talán vannak emberek, akiknél egyik sem. Akiknek lenniük kellett volna valamilyennek, de aztán történt egy szörnyűség velük, amitől minden megváltozott. Talán.”
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)