Cat Clarke: Entangled -összekuszálva-

Hogy találtam rá?

A neten akadtam rá erre a könyvre. Igazából már a borítója megtetszett annyira, hogy utaljak rá anyukámnál, hogy milyen jó lenne ezt megkapni.

Történet:

Grace –t elrabolják. Az utolsó dolog, amire emlékszik, hogy öngyilkosságra készül, de leállt egy Ethan nevű, tök idegen pasival beszélgetni. Aztán egy szobában ébred fel, ahol (úgy tűnik) egyetlen elfoglaltsága az írás. Leírja a történetét, hogy miért akar öngyilkos lenni. Ír Sal -ról, a legjobb barátnőjéről, veszekedéseikről és kibéküléseikről. Ír a fiújáról, Nat –tól, megismerkedésükről és kapcsolatuk hullámvölgyeiről. Ethan, az elrablója eközben egyre csak bejön a szobába, és csendben figyeli Grace –t. Mikor a lány befejezi a történetet, Ethan eltűnik, így Grace kiszabadul a valóságba.

Véleményem:

Hát, vegyes érzelmekkel fejeztem be az olvasást. Először is, zavarodottság. Ez az „Összekuszálva” cím tényleg nagyon találó, mert a végén még mindig voltak elvarratlan szálak. (Vagy csak én vagyok a hülye, hogy nem figyeltem eléggé.) Aztán szánalom és undor. Természetesen Grace miatt.

Nem is értem, hogy hogyan lehet valaki ilyen visszataszító. Grace tipikusan az, akit ha tényleg ismernék, nagyon utálnám. Összefekszik minden helyes pasival, kinézet alapján megítéli az embereket, vagdossa az ereit… Igaz, érte pár csapás az életében, de szerintem megoldhatta volna ezek nélkül is.

Aztán Sal! Én nem hiszem, hogy létezik még egy ilyen ember, (meg a kedves szerelme). A legjobb barátnőjét így hátba támadni! Nem akarok spoilerezni, de ne szeressétek meg őt az elején…

Pozitívum viszont, hogy az írónőnek jó a stílusa. Vannak benne nagyon szép gondolatok, és néhol szórakoztató is, továbbá a története sem rossz ötlet.

Kedvenc karakter: A legtöbb szereplő nem nőtt a szívemhez, de ha már választani kell, akkor legyen Sophie. Igaz, hogy keveset találkozunk vele, de szerethető egyéniség.

Ami tetszett: Az írónő stílusa, amit korábban már leírtam.

Ami nem tetszett: Mindent összevetve nagyon jó könyv LENNE , ha a főszereplő nem LENNE ilyen visszataszító.

Pontozás: 5/4, -az előbb felsoroltak ellenére egészen élvezetes volt olvasni.

,, Miért vagyok olyan, amilyen? Micsoda hülye kérdés. Miért, a többi ember miért olyan, amilyen? Természet vagy neveltetés? Vagy kicsit mindkettő? Talán vannak emberek, akiknél egyik sem. Akiknek lenniük kellett volna valamilyennek, de aztán történt egy szörnyűség velük, amitől minden megváltozott. Talán.”